Ez a blog olyan embereknek lett kitalálva, akik csalódtak az orvostudományban, az orvosokban, az egészségügyi ellátásban. Én egy ilyen ember vagyok. Nem orvos ellenes  blog akar lenni, hanem ember barát. Nem ugyan az a kettő. Orvosokra szükség van bizonyos esetekben, DE arra is szükség lenne, hogy számításba vegyék az embert. Ne csak egy jól jövedelmező megoldandó feladat legyünk, hanem EMBEREK. Színesek, teli érzésekkel, érzelmekkel. A betegségeket nem lehet egy kaptafára venni. Ahányan vagyunk, annyi félék, és ugyan annak a betegségnek mindenkinél más lefolyása van. Hogy miért? Mert mások vagyunk, más a kiváltó ok, és ami nagyon fontos: MÁS A MEGÉLÉS! Ezért fordulhat elő, hogy valaki meggyógyul, valaki nem, valaki orvosi gyógymóddal valaki alternatív gyógymóddal, valaki a hit segítségével….és igen van, aki feladja.

De hogy is van ez?

Nézzünk egy kicsit mögé. Mi az, ami egy diagnózis esetében mindenkinél, kivétel nélkül lezajlik. Nem a protokollra gondolok, bár az is nagyon gáz….tapasztaltam. Arra gondolok, amit minden egyes ember megél akkor, amikor közlik vele a diagnózist. Ez a félelem. Irgalmatlanul eluralkodik az emberen, csontig hatoló, pánikszerű félelem. Na és ezzel a félelemmel hagyják magára az embert. Ha kérdezel, két dolog történik:

1.  Hideg udvarias válasz. Ebben az esetben találgathatsz, hogy ezt vajon csak azért mondta, mert meg akart nyugtatni? Haza mész és nekiesel a telekommunikáció csodái közül egynek, és keresel. Felkutatsz az interneten mindent, amit csak találsz azzal a dologgal kapcsolatban. Persze, hisz tele vagy kétségekkel, kérdésekkel és te az életedért küzdesz épp. Szokták mondani a google a barátod. Egy bizonyos szintig igen, de ne felejtsd el, hogy igen rossz lelkiállapotba vagy és épp rettegsz. Nyilván egy csomó olyan orvosi anyag fog veled szembe jönni, ami nem lesz lélekemelő. Tudom nehéz, de NE TEDD!

2.  Ködösítés. Na, ez meg aztán az első négyzete.

Szóval kedves Látogató! Ha Neked az orvos az abszolút etalon és Istenként imádod őket, akkor gondolom már kivertem a biztosítékot nálad. Ez NEM a Te oldalad. Csukd be és felejtsd el. Ha viszont több támogatásra, megértésre vágysz maradj.

Na, itt vagy még?

Oké :-)

Nincs ebben semmi titok. Tudod valaki miért gyógyul meg és valaki miért nem ugyan abból a „halálos” betegségből? Mert van aki elhiszi a diagnózist, és van aki nem.

Várj, megpróbálom elmagyarázni. Persze a diagnózis az diagnózis. Stabilan ott van. Ahogy a félelem is. Ez rendben is van. Normális emberi reakció: súlyos diagnózis=félelem.

Akkor most mi van? Ha mindenki ugyan úgy reagál, hol van a különbség?

Mutatom

Tudod mi az, amit elvesznek tőlünk, betegektől az orvosok? A HITET!!! Nem, nem az Isten hitet, hanem a hitet önmagunkban! Helyette kapunk félelmeket. Rengeteg félelmet, na meg egy csomó gyógyszert, ilyen olyan kezelést, műtétet stb… Ezek mind mind tovább generálják a félelmet. Lássuk be, a magyar kórházak nem éppen gyógyulásra serkentő környezetet biztosítanak. Ki is passzíroznak amint lehet. Szerencsére. Otthon jobban megy a gyógyulás is. Haza mész, eszed a sok gyógyszert, kapsz (ha szerencsés vagy) egy két táplálkozási és életmódbeli tanácsot, és vársz, közben pedig félsz tovább. Persze most sokan azt kérdezitek, hogy mi van a reménnyel? Mert hogy mindenki bízik és remél.

Igaz. DE nem mindegy hogy a bizalom és a remény honnan jön, miből táplálkozik. Ez egy nagyon fontos dolog! Ha Te magadban bízol és a testedben, akkor a remény és a bizalom jó táptalajból fakad. Ha a félelemből, az nem segít, sőt…..

Mutatom a különbséget.

• Úr Isten remélem meggyógyulok. Könyörgöm, segítsen valaki! vagy,
• Meggyógyulok, mert így döntöttem. Ismerem a testemet, megértettem a tüneteket, és tudom, mikor mi zajlik bennem.

A testünk képes az öngyógyításra! A betegség nem jön csak úgy magától! A betegség értünk van! Nem ellenség! Mikor beteg vagy, legyen az akár a rák bármelyik fajtája, - és most kapaszkodj meg - már gyógyulsz! A szervezeted elkezdett érted dolgozni. Nem a betegségbe - rákba - halsz bele, hanem a félelembe, a gyógyszerekbe, kezelésekbe.

Nézzük ezt meg egy kicsit közelebbről.

Mikorra elmész orvoshoz addigra már gyógyulsz. Az orvos rád hozza a frászt és Te leírod magad egy pillanat alatt. Műtét, kezelések…. ééééésssss már annyi is az öngyógyításnak. Persze lehet, hogy jobban leszel, mivel kivágták belőled azt a gyilkos darabot, eljársz kezelésre, amit az orvos felír - jó sokat - közben szarul érzed magad lelkileg és fizikailag is. Úgy néz ki felépülsz, de a félelem mindig veled marad. Évekig jársz vissza ellenőrzésekre, ilyenkor mindig ott a félelem is veled. Minden egyes napon ott van az életedben a félelem. Aztán, egyszer csak, ha nem vagy szerencsés és tudatos, közlik veled hogy kiújult, vagy a még nagyobb mumus, áttét keletkezett. Na, ez aztán végképp beteszi a kaput, és feladod az életet, mert nem tudod, nem akarod megint végigcsinálni, mert kezdődik elölről a rettegés az önostorozás….

Olyan hogy áttét, nincs!

Amit az orvos áttétnek diagnosztizál az csak egy újabb megoldandó feladat…volt. Volt egy stresszhelyzet az életedben, ami váratlanul ért, „magányosan” éltél meg és ott, akkor nem találtál rá megoldást. Ennyi. Elmúlt, idővel megoldottad, aztán a szervezetedben is leképződött és most épp gyógyulsz. Tudjátok nagyon sokszor hallottam az életem során azt a kérdést, hogy miért pont most történik ez velem, mikor épp kezdtem boldog lenni?

Hát ezért. Mert most hogy jól vagy, boldog és életvidám, kezdődik a gyógyulási szakaszod. Nincs ezzel semmi baj, ha tudatos vagy rá! Ha tudod mi zajlik a testedben és miért. Ennyi elég ahhoz hogy meggyógyulj. Ha tudatában vagy a benned zajló folyamatoknak, tudod mi történik? Eltűnik a félelem. Ha nincs félelem nem táplálod tovább a betegséget, és beindul az öngyógyító folyamat a testedben. Ennyi. Ugye nem is bonyolult? Nem kell hozzá semmi hókuszpók, csak a megértés….és ha megérted el is fogod tudni fogadni.

Tudom sokan megköveztek ezekért a gondolatokért, de vállalom….és nem vagyok egyedül :-)

Persze van úgy, hogy szükség van műtétre. Pl. egy perforált vakbéllel nem lehet várni, de az, amit mostanában gyógyításnak neveznek nem több mint a gyógyszeripar hatalmas biznisze. Hogy gyógyulhatnánk meg, mikor még a betegséget sem értjük? Hogy gyógyulhatnánk meg mikor az embert nem is látják, csak a betegséget? Hogy gyógyíthatnának meg minket mikor nem cél a gyógyulás?

A sok gyógyszer, kezelés, elfelejteti a testünkkel az öngyógyítást. Pedig így vagyunk összerakva. Olyan messze vagyunk az igaz valóságtól, mint Makó Jeruzsálemtől.

Emberek!

Tudatosodjunk, gondolkodjunk, és kezdjünk el már vére tényleg ÉLNI!

Nem bántani akarom az orvosokat, de ők csak a testet látják és gyógyítják, nekik ezt tanítják az orvosi egyetemeken. Számomra ez nem elfogadható. Addig, ameddig annyit látnak, hogy ki kell vágni, el kell távolítani, be kell szedni, kezelésre kell járni, addig én saját magam veszem kezembe az ÉLETEMET! Szerencsére vannak olyan dokik kicsiny kis országunkban, akik már nyitottak egy komplexebb látásmódra és eszerint gyógyítanak. Bízzunk benne, hogy az idők folyamán egyre többen lesznek. Nagy szükség van rájuk.

Ha megpróbálunk így tekinteni a betegségekre – ami nem mondom, pimaszul új nézőpont – mindjárt nem is olyan félelmetesek.

Ha féltél már eleget, és a megoldást keresed, jó helyen vagy. Üdvözöllek!

Tedd meg magadért az 1. lépést: 

Mit szólsz? Beszélgessünk?! ;-)

NozamA

„A félelem, az egonak élelem, a tudatnak lételem, hogy fejlődhessen végtelen.”

2018.07.24.