Apró homokszemek vagyunk, a teremtés egészében. Mindegyikünk, külön-külön egy apró homokszem, de ha összefúj minket a szél, képesek vagyunk csodát tenni magunkkal, egymással, a világgal. Apró homokszemek, végtelen történetek. Sok pici történet külön-külön. Látszólag semmi közünk egymáshoz, mégis mikor az elmédet kitárod, tudod, látod hogy a sok kicsi történet mind-mind része a Teremtésnek, a NAGY EGÉSZNEK.

Én szeretek apró homokszem lenni. Itt, épp most, Veletek. Nem vágyom többre, csak a saját történetem megélésére. Összekapcsolódva Veletek írjuk tovább a történetet. Ebbe a történetbe mind beletartozunk örökre, mert összefújt minket a szél erre a létidőre. Én szeretek apró homokszem lenni. Jó érzés ide tartozni. Az Univerzum végtelen, hatalmas, és szinte elképzelhetetlen. Onnan úgy tűnhet. hogy picik vagyunk, és jelentéktelenek….csak apró homokszemek… De én büszke vagyok rá, hogy apró homokszem lehetek, itt a Földön, Veletek, mert tudjátok nagy bátorság kellett ahhoz, hogy itt, pont a Földön legyünk apró homokszem, így együtt. Így döntöttem, és Ti is így döntöttetek…valószínű nem előszőr vagyunk itt apró homokszemek.

Tudjuk, hogy egy Földi élet alatt, annyit fejlődik a lélek, mint három másik alatt. Hogy miért? Mert itt a Földön nagy a kihívás, és nagy a kisértés. Dualitásban élünk, ami elég izgalmassá teszi az itt létet. Lássuk be, nincs sok idő unatkozni, de pont ettől ilyen átkozottul izgalmas. Itt a Földön apró homokszemek vagyunk. Nagyon-nagyon bátor apró homokszemek. Ha máshogy döntesz, és máshová születsz, lehet átsétálsz az életeden nyugodtan, kényelmesen. Buktatók, akadályok nélkül. Fele ennyi erőfeszítés, fájdalom, sírás, veszteség, és félelem nélkül. De ne felejtsük el hogy fele ennyi öröm, tánc, nevetés, boldogság, vidámság, zene, kirándulás nélkül. Ez mind-mind kell a tapasztaláshoz, fejlődéshez, tudatosodáshoz. Minden jóval és rossza, örömmel, bánattal.

Szóval én nagyon szeretek itt és most apró homokszem lenni, Veletek. Mindenki, aki most itt él, ezt választotta. Hát menjünk és ÉLJÜK! A célt elég ha látjuk, az utazást élvezzük, hát szálljunk! A cél azonos,  az út bár különbözőnek tűnhet, mégis összeköt minket… és az utazás….hát az az igazán izgalmas dolog…  Van, hogy felkap a szél és szállunk, van hogy a tenger fenekére kerülünk, aztán a hullámokkal ismét partra vetődünk, hogy  mikor a Nap megszárított minket, a szél ismét felkapjon és vigyen. Vigyen ki tudja merre….mert a célt látjuk, utunk különbözőnek tűnhet, mégis összeköt minket, de az utazás egyedi.

Szóval én szívből szeretek apró homokszem lenni, itt Veletek. És kitudja? Néha, lehet együtt utazunk, segítve egymást, és mikor eljön az ideje, szétrepülünk, és azt a sok élményt, amit egymástól kaptunk magunkkal visszük…szívünkben, lelkünkben….mert nem tudhatjuk mikor fúj össze minket a szél egy újabb élményre?

A Földi létben az a szép, hogy bármi megtörténhet, örüljünk neki apró homokszemek.

Mert aprónak tűnhetünk, de HISZEM, hogy nem vagyunk azok, mert a sok apró alkotja a NAGYOT!

 NozamA