Nem is tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy a napokban annyi rólatok szóló cikk jött velem szembe a neten, hogy sokkot kaptam. Komolyan kiakadtam. Mindenféle írás, videó, vélemény. Azért írok Nektek mert én, ha most lennék fiatal biztos lekoccoltam volna már a számítógép asztalt...vagy ezerszer.

Hogy tudjátok, megosztom Veletek a különböző generációk címke neveit:

1940-50-es évek :Baby-boom

1960-70-es évek: X generáció

1980-90-es évek: Y generáció

2000-es évek: Z generáció

és bár elfogyott az utolsó betű az ABC-ben, de a 2010 után születetteknek is meg van már a címkéjük. Bizony! Ők lesznek az alfa generáció….nagyon kreatívan…

A legidősebb alfa most 8 éves. Ők még nagyjából kezelhetőnek tűnnek a társadalom számára. Egy pár év múlva velük lesz tele a média. Addig is kitartást Nektek!

Szóval kedves Z generációs fiatal! Annyi rosszat hallani rólatok mostanában hogy az már elképesztő! Félre értés ne essék! Én egy X generációs szülő vagyok. Igen, igen, van egy Z generációs gyerkőcöm. Na most, lehet hogy velem van a baj, de én nem látom azt a hihetetlen katasztrófát amit itt a média szajkóz. Mások VAGYTOK, mint az előzőek, ez igaz, de a változás már csak ilyen. A hippi korszakban is mindenki kiakadt. És??? Felnőttek. Értelmes emberek lettek. Nyilván nem lett mindenki orvos, tudós, mérnök, űrhajós, de kinőve a fiatal korból szülők lettek. Gondolom, mert különben nem lennénk itt. És az élet ment tovább, ahogy kell neki! Mert értelme van mindennek, és minden változás szükséges és törvényszerű. Persze nem a kormány által létrehozott törvény szerint! De nem ám! Én nem vagyok pszichológus, se filozófus, de egyet tudok biztosra: az Univerzum nem hoz létre ezresével, tíz, százezresével olyant, aminek nincs létjogosultsága. Nem születnek le ide a Földre lelkek, új minőséggel, ha annak nincs itt az ideje! Én X generációs vagyok, de mindig lázadtam. Törtem a korlátokat ahol bírtam. Akkoriban más eszközeink voltak, az igaz, de a lényeg ugyan az. A mai társadalomra jellemző a birka tudat. Bégetni, azt menni arra amerre a hatalom diktálja. Na most, Ti okoztok egy kis pánikot a társadalomnak. Mi az, hogy vannak saját elképzeléseitek? Mi az, hogy nincs meg bennetek a nyáj tudat? Mi az, hogy rá se bagóztok a tradíciókra, konvenciókra? És egyáltalán hogy jöttök ahhoz, hogy ne féljetek? Hogy ami nem érték számotokra azt be sem engedjétek?  Mi az, hogy nem paráztok és lelkiztek minden apróságon? Hogy tudjátok, mennyit értek már most?

 Még a végén egészséges felnőtt válik belőletek.

Az oktatási rendszer, még szerintem is elavult és hikomatt. A tanárok módszerei elavultak…néhány tanár maga is jó régen elavult… Aki szeretne fejlődni, és felnőni a Z generációs feladathoz, azt meg lenyomják. Benneteket megfojtanak a sok felesleges tananyaggal, amit extra dózisokban próbálnak belétek tömni. Elég kevés sikerrel. Iskolába járni kötelező. Ez rendben is van, de a frászt hozzátok a tanárokra! Nem tudnak Veletek mit kezdeni. Próbálnak rendszabályozni benneteket, újakat, a régi szerint. A hócsukám tele a „ez a mi időnkben így volt” mondatokkal. Igen vazze, de azóta elmúlt egy kevés idő, és már nem így van…hála istennek hozzáteszem. Ha még mindig úgy lenne, mint az őskorban, nagy szarban lennénk. Aztán itt a tisztelet. Ti, hogy tudjátok, nem tiszteltek semmit és senkit. Se tradíciót, se embert. Nekem nem ez a meglátásom. Én kijövök veletek, érdekes módon. Miért? Mert nem egy elvetemült, mindent szabályt felrugó, értéktelen semmirekellőt látok bennetek. Tudjátok miért nem? Mert értékesek vagytok! Mindannyian!

„Digitális bennszülötteknek” hívnak benneteket. Találó:) Miért? Mert a számítógép és az okostelefon gyakorlatilag hozzátok nőtt. Szinte előbb tudtátok kezelni a sok kütyüt, mint beszélni. A ti hibátok? Egyáltalán hiba? Én sem tudom elképzelni internet, lapitopi, vagy okosteló nélkül az életemet. És tudjátok mit? Nem is akarom. Igen, más gyerekorom volt, de nekem akkor az volt. Szerettem, de azóta feltaláltak egy pár dolgot, aztán robbanásszerűen fejlődött a technika, és most itt tartunk. Kifejlesztették ezt a sok kütyüt, gyártják ezerrel. Akkora a piac amekkorát el sem tudok képzelni, és ebbe Ti is beletartoztok, és mindenki más is. Ha nem lenne kínálat, nyilván nem lenne rá kereslet. DE VAN! És ezt el kell fogadni. Ja! Hogy Ti mindent ezeken a kis szerkezeteken intéztek? Na és? Nem jártok vásárolni, hanem netről rendeltek mindent? Ez a XXI. század. Vagy tévednék? Ott alakítotok ki kapcsolatokat? Na és? A barát csak akkor barát, ha mindig veled van és délutánonként összejöttök egy kis pletyire? NEM! Hogy azok nem igazi kapcsolatok? Már miért ne lennének azok? Mert mi felnőttek így ítéljük meg? Mi sem dicsekedhetünk éppen a remek kapcsolatainkal. Veszélyes, személyiség torzulást okoz, antiszociálissá tesz, elveszíted a valóság iránti érdeklődésedet stb….mondják, és aggódnak. Nos, ez szép dolog, de tök fölösleges. Pláne úgy hogy közben selejtként tekintenek rátok! Rátok, akik a változást hozzátok el nekünk. Miért és hogyan kellene tisztelnetek a mai társadalmat, ha nem kaptok mást, mint negatív kritikát? A tisztelet nem a korral jár, és nem alanyi jogon! A tisztelet egy kétirányú dolog. Nem akartok részt venni a való életben? Nem akartok felnőni? Önállósodni? Na ebben azért nagy szerepe van a családnak és az egész elbasz.tt rendszernek is. Nyilván a mamahotelnek én sem vagyok híve. Nem gondolom, hogy 30 évesen még itthon fog lakni a lányom, és bár Z generációs, és 16 éves, Ő sem így gondolja. Megkérdezte valaki, hogy Ti mit szeretnétek? Nem úgy felületesen, hanem komolyan. Teljes érdeklődéssel. Egyáltalán, érdekel valakit, a Ti verziótok. Ti hogy látjátok? Miért másképp? Hagyja Nektek valaki hogy azok legyetek, akik igazán VAGYTOK, vagy mindenképp bele akarnak tuszkolni benneteket is abba a kockába, ami már nekünk is szűk? Ja! Hogy nem lehet veletek beszélni sem! Szerintem meg lehet! És kéne is! A kommunikációval szakadékokat lehet átívelni. De nem egy a nyelvünk? Nem baj! A szeretet, az elfogadás, és a megértés, itt is jóbarátunk lehet. Akkor, és csak is akkor, ha partnerként, és nem alárendeltként tekintünk egymásra. Szóval szerintem a szándék a lényeg. Oké! Nem árt egy kis rugalmasság sem! De szerintem, ha már a vasbetonnál egy kicsit is rugalmasabbak vagyunk, az jó kezdés.

Az én lányom 16 éves lesz. Nagyon sokáig nem értettem Őt. Engem is hülyítettek minden féle baromsággal. Nem jó ez így, hogy ennyit lóg a neten. Miért játszik ennyit? Miért van mindig valami kütyü a kezében. Az nem normális, hogy nem akar sehová menni csak a gépen csetelni. Valami nem stimmel vele. Lány és utál vásárolni, Antiszociális stb…

Minden honnan ezt hallottam. Suli, család, barátok…mindenki…Aztán a különböző jó tanácsok, mint tiltsd el a géptől, küld el edzésre valahova, vedd el a telefonját, rángasd el magaddal, hisz te vagy az anyja, zavard ki a természetbe stb….És én, kezdtem félni. Mi van, ha igazuk van. Mi van, ha tényleg depós, antiszociális, különc, önző kis dög lesz belőle?! Minden próbálkozásom kudarcba fulladt. Értsd jól MINDEN! Nyilván nem voltak ezek nyugodt évek, egyikőnknek sem. Aztán tudjátok mi történt? Elkezdődött a változás. Nem benne. Bennem! Megpróbáltam megérteni őt. Érdeklődtem mit csinál és miért. Az mire jó, mit jelent? Egy párszor kinevetett, mert a mondatból az és-en és az-on kívül semmit nem értettem, de elmagyarázta. Persze még akkor sem mindig értettem ki kicsoda és mi micsoda, de kommunikáltunk. A mai napig szívesen beszél róla mit játszik. Hol tart, kivel csetel, kik az új barátai. Ja! És már én is többet értek abból, amit mond. Aztán, ha elakadok valamelyik kütyüvel, én a „digitális bevándorló”, jön és pikpak megoldja. És srácok, mielőtt azt hinnétek, hogy mintaszülő vagyok, tévedtek. Nagyon sokszor összeveszünk, de ki is békülünk. Igazi sárkány harcot szoktunk vívni, de a lényeg hogy ott a szeretet. Az igaz hogy nem tiltom a géptől. Játszhat, csetelhet... Ritkán dumálok bele hogy elég volt…általában késő este…számítógép kikapcs, alvás -felkiáltással. Persze jön az alkudozás, de ezt megtanultam belekalkulálni az időbe. Szóval, nem állítom, hogy mindig értem mit csinál, de megbízom benne, és Ő is bennem. Nem hazudik, mert nincs rá szüksége! Ez kemény menet volt, mire ide eljutottunk, és kellett az Ő segítsége is. Szóval segítsetek nekünk, X-eseknek hogy megértsük a világotokat, és akkor nem lesz olyan ijesztő számunkra. Tudom, tudom! Nem mindenkit érdekel, és sok felnőtt csak a nem normális viselkedést látja benne. De biztos van olyan is, aki érteni akarja. Én nem aggódom a lányomért. Akkor aggódnék, ha befelé fordulna, és depós lenne. DE nem az. Ameddig a szobája majd szétesik sokszor a kacagástól addig nem féltem. És ha Neki így jó, igy boldog, hogy jövök én ahhoz, hogy szétzúzzam ezt, csak azért mert én másban nőttem fel?

Kreatívok vagytok, nem tűritek a monotonitást, tudjátok mennyit értek a munka terén, több teret, és lehetőséget szeretnétek és nem féltek, nem aggódtok.

Mi nem értünk benneteket, ez igaz, de vagyunk egy páran, akik szeretnének veletek kapcsolódni. Tudom nehéz Nektek, és lehet, úgy érzitek, hogy magatokra hagytunk benneteket, hogy csak egymásra számíthattok. Nem így van. Itt vagyunk, ha kellünk! Kicsit nehéz az X-eseknek lépést tartani a Z generációval, de az Y-osok már törik az utat:)

Szóval kedves Z generációs fiatalok, én örülök, hogy itt vagytok! Kíváncsian várom mit hoztatok nekünk, mert változást, az biztos. Ne felejtsétek el: ÉRTÉKESEK VAGYTOK! EGYEDIEK VAGYTOK! Mindannyian! Senkinek ne higgyetek, aki mást állít! Keressétek meg kik vagytok igazából, keressétek meg a VAGYOKSÁGOTOKAT! Ha megvan, adjátok át a világnak.

Ölellek Benneteket!

NozamA